A lipid- és a cukoranyagcserében zavart okozó elhízás az utóbbi időben az orvosi tevékenység egyik központi kérdése lett. Veszélyes az egészségre, továbbá káros hatása van a szaporodási működésekre, miután inzulinrezisztenciát/hyperinsulinaemiát okoz, különösen policisztás ováriummal (PCO) rendelkező nőkben. Fontos a PCO-s betegek számára ezen kóros hatások megelőzése azáltal, hogy törekedjenek életmódjuk javítására, testmozgással és megfelelő diéta betartásával. A PCOS klinikai diagnózisa felállítható azokban a nőkben, akiknél olygomenorrhoea (menstruációs ciklus >35 nap), hyperandrogenismus és az ultrahangvizsgálat során a PCO-ra klasszikus ováriumszerkezet (rotterdami kritériumok - legalább 2 kritérium szükséges) van jelen. Főbb klinikai megjelenési formái között az infertilitás, vérzészavar és endometriumhyperplasia, hyperandrogenismus, elhízás, inzulinrezisztencia és diabetes mellitus, a szívkoszorúér-betegségekre való hajlam, esetleg a myomák kialakulása fordul leggyakrabban elő. A PCOS elsődlegesen klinikai diagnózis, és a laboratóriumi eredmények a klinikai jelek támogatásaként, a biokémiai hyperandrogenismus differenciálására, valamint egyéb hasonló tüneteket okozó betegségek kizárására jöhetnek szóba. Az inzulinrezisztencia/hyperinsulinaemia és a szaporodási betegségek közötti kapcsolatot minél pontosabban meg kell értenünk, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a betegeket. Jól ismert, hogy az inzulinrezisztenciát és a kompenzatórikus hyperinsulinaemiát az elhízás és a zsigeri zsírtömeg felszaporodása idézheti elő. A hyperinsulinaemia hatást gyakorol a kisméretű tüszők granulóza- és thecasejtjeire. Ez az állapot a kis folliculosok granulózasejtjeiben korai válaszkészséget indukál a luteinizáló hormonra (LH), és így a granulózasejtek korai differenciálódását idézi elő, amely végkifejletben anovulációhoz vezet. Éppen ezért a hyperinsulinaemia által kiváltott anovuláció kezelésére az inzulinérzékenységet fokozó gyógyszerek (biguanid és a tiazolidindion származékok) hasznosak. A hyperinsulinaemia kórosan befolyásolhatja a méhnyálkahártya működését és annak környezetét, és beágyazódási zavart generálhat. Egy inzulinérzékenyítő gyógyszerrel (metilbiguanid) történő kezelés javítja a glycodelin, az inzulinszerű növekedésfaktor-kötő fehérje-1 szintjét és a spirális artériák vérátáramlását az implantáció körüli szaporodási periódusban. Támogatja az endometrium működését, kedvezően befolyásolja az endometriális mikrokörnyezetet és elősegíti az embrió beágyazódását. A PCO-s nőkben az első trimeszterben a koraterhességi veszteség aránya 30-50%, amely 3x magasabb mint az egészséges nőkben. A metformin kezelés javítja az inzulin szintjét, az inzulinrezisztencia homeosztázist, a plazminogén aktivátor inhibitor aktivitását, és csökkenti a korai terhességi veszteségeket. Magától értetődően az inzulinérzékenyítő szerekkel történő kezeléseken túl az életstílus megváltoztatása alapvető jelentőségű a szaporodási siker elérésében.  Kulcsszavak: hyperinsulinaemia, inzulinrezisztencia, policisztós ovárium szindróma, diagnosztikai követelmények, inzulinérzékenyítő, reproduktív zavarok