A BNO-11 rendszert leíró cikksorozat 2. része a történeti előzményekről, a létrehozás folyamatáról, az azzal kapcsolatos új döntésekről és a tervezett karbantartásról szól. Részletezzük a betegségeket leíró új tulajdonságokat, ezzel is rámutatva a jelenlegi BNO-10 fő hibáira és korlátaira: az orvos-szakmai tartalom korszerűtlenségére és az osztályozás belső ellentmondásosságára. A 11. verzió megalkotásához vezető döntések a következők voltak: (1) a BNO-11 nem hierarchia, hanem egy úgynevezett fogalmi háló legyen; (2) a betegség-relációk típusai egy szabványt kövessenek, ne pedig esetlegesek legyenek; (3) a fogalmi háló elemei nyelvfüggetlenek, önállóan címezhető Uri entitások; (4) a fogalmak definiáltan összekapcsolhatóak. A revízió 2007-ben indult, számos WHO tagállamban tesztelték, amely végül 2018 júniusában jelent meg. Összességében 96 tagállam vett részt a felülvizsgálatban. 2018-tól előkészítő projektek indulnak, képzési programokat és eszközöket fejlesztenek. A BNO-11 frissítése egy nyílt, a felhasználók számára a közreműködést is biztosító platformon történik. A BNO-11-ben minden kódolt entitásnak van egy érthető címkéje, de emellett még négyféle leíró tulajdonság is a rendelkezésre áll, melyeket további metaadatok, pl. lokalizáció, súlyosság, etiológia, akár oldaliság, tünetek és jelek is kiegészíthetnek. A kódkombinációkkal a beteg állapotát jól leíró diagnózist kódolhatunk, amire az eddigi BNO nem volt képes. A következő számban a BNO-11 egészének szerkezetét tekintjük át, majd a betegség fogalmak kombinálhatóságával folytatjuk (elő- és utókoordináció). Bemutatjuk a különböző medikai és más rendszerek/funkciók összekapcsolhatóságát a BNO-11 segítségével, és a más kódrendszerekkel való kapcsolódást is. Az utolsó részben pedig majd magával a kódok felépítésével és a konkrét használattal foglalkozunk.