Az a kistelepülési tervezési modell, amelyet ezen írás bemutat, a közösségeket helyezi az egészségtervezés teljes folyamatának középpontjába. A modell lényege az adott közösség tagjainak "képessé tétele" arra, hogy életminőségét és ezen keresztül egészségi állapotának alakulását a saját fejlődésének megfelelő ütemben és mértékben javítsa. A 20 éve kidolgozott egészségtervezési módszertan mentén számos pályázati programot hirdettek meg, amelyekhez kapcsolódó képzéseken a magyarországi települések képviselői elméleti kereteteket és gyakorlati fogódzókat kaptak az egészségtervek elkészítéséhez. A helyi közösségek tagjai a közösségi tervezés eszközeit alkalmazva, helyi szükségletekre alapozott cselekvési programokat alkottak, illetve valósítottak meg. A közösség adottságaira, kultúrájára, valamint tagjainak motivációira és cselekvő részvételére építő tervezési folyamat záloga az egészségtervek fenntarthatóságának, csak úgy, mint az egészségtervezési folyamat minden fázisának nyilvánossága. A közösség tagjait aktívan bevonó tervezési-megvalósítási folyamat során és eredményeként olyan társadalmi gyakorlat alakult ki, amely a korábbi paternalista megközelítés helyett a közösségi részvétel új formáit ösztönözte.  Kulcsszavak: közösség; életminőség; egészségterv; autonómia; közösségi tervezés