A tanulmány arra keresi a választ, hogy a 21. századi infokommunikációs technológia mennyiben alkalmas az idősek megoldatlan gondozási szükségleteinek kielégítésére. A kérdés megválaszolására bemutatom a Magyarországon élő idősek szükségleteit feltáró saját kutatásaimat, valamint a vizsgálatok alapján párhuzamosan fejlesztett Infokommunikációs Programok hatásértékeléseinek az eredményeit. Ezek alapján kijelenthető, hogy a társadalom elöregedésével egyre heterogénebbé váló idős populáció komplex szükségleteit a jelenlegi szociális és egészségügyi ellátórendszer - annak finanszírozási, kapacitási korlátozottsága, valamint az intézményi működés merevsége miatt - csak részben képes kielégíteni. A reprezentatív vizsgálatok és az országos kiterjedtségű program eredményei szerint az idősek nyitottak egy olyan "Okosotthon" rendszer használatára, amely az egészségi, környezeti és kapcsolati adatok folyamatos monitorozásával hozzájárul életminőségük javításához, a beavatkozások hatékonyságának növeléséhez, valamint a szükségletalapú szolgáltatási rendszer adaptív kialakításához.