Az asztma súlyosságáról alkotott képünk többször változott az idők folyamán. Nagyban módosította ezt a hatékony, súlyos mellékhatásokkal már nem járó terápiás lehetőségek megjelenése és széles körű hozzáférhetősége, így az inhalációs szteroidokkal a korábban súlyosnak tartott kórformák is jól kezelhetővé váltak. A súlyos asztma a teljes asztmás populáció kis hányadát, ám önmagában is heterogén csoportját adja. Előfordulási gyakoriságát a nemzetközi irodalom a teljes asztmás populáció 5-10%-ra becsüli. A súlyos asztma azt a betegcsoportot fedi, ahol az asztma nem kontrollált marad annak ellenére, hogy a beteg a maximális, optimalizált kezelést jó adherenciával folytatja és a járulékos tényezőket is kezelik vagy a betegség romlik, amikor a kezelés intenzitását csökkentik. Az elmúlt 10-20 év kutatómunkája nyomán a súlyos asztma új klinikai és molekuláris fenotípusai körvonalazódtak, melyek megalapozzák a célzott terápia lehetősségét.  Kulcsszavak: súlyos asztma, definíció, diagnózis, fenotípus, gondozás, kezelés