A 2-es típusú cukorbetegség növekvő prevalenciáját jól jellemzi az az adat, mely szerint Magyarországon 2001 és 2014 között 71%-kal nőtt az emiatt gyógyszert kiváltók száma. A kóroktan középpontjában álló inzulinrezisztencia miatt a betegeknek a cukorbetegség specifikus szövődményein túl számos további kóros állapotot kell elszenvedniük, melyek közé a visceralis obesitas, a dyslipidaemia, a hipertónia, a hyperuricaemia, a mikroalbuminuria, a fokozott thrombocyta aggregáció és a csökkent fibrinolízis tartoznak. Mindezek miatt a 2-es típusú diabéteszben gyakran lépnek fel kardiovaszkuláris kórképek, ami a korai mortalitás kockázatát fokozza. Az összetett etiológia miatt olyan terápiás lehetőségeket kell mérlegelni, amelyek több kóroktani tényezőt is befolyásolni képesek. A betegek számára személyre szabott kezelés biztosítása javasolt, amit számos paraméter figyelembe vételével kell megtervezni. A terápiás lehetőségek között a hosszú ideje alkalmazott metformin továbbra is az elsőként választandó gyógyszerként szerepel, s ezzel kombinációban az inkretinrendszerre ható vagy a renális glükózreabszorpciót gátló hatástani csoport tagjai ajánlottak az utóbbi években elsősorban. Első injektábilis kezelésként a GLP-1-receptor agonisták mérlegelendőek, illetve a GLP-1 receptor agonista-analóg bázis inzulin kombináció hatékony terápiás opció lehet. Az utóbbi 10 évben forgalomba került antidiabetikumok többségével kardiovaszkuláris vég-pontú randomizált vizsgálatokat végeztek szív-érrendszeri betegséggel vagy rizikóval bíró 2-es típusú diabéteszes betegek bevonásával. A vizsgálatok az újonnan bevezetett antidiabetikumok biztonságosságát igazolták, sőt, három hazánkban forgalomban lévő szer esetében (liraglutid, empagliflozin, dapagliflozin) a kardiovaszkuláris primer végpontokban kockázatcsökkentő hatás igazolódott.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, antidiabetikum, vércukorcsökkentés