Az időskorral együtt járó fiziológiás változások jellemzője, hogy progresszívek és permanensek. Ezt a folyamatot lassíthatja az egészséges, aktív életmód és gyorsíthatja az akut, illetve krónikus betegségekhez társuló alultápláltság. Az idősek kb. 50%-a veszélyeztetett kóros tápláltsági állapot kialakulására. Kockázatnövelő faktorok: orális és dentális elváltozások, gasztrointesztinális, neurológiai és daganatos megbetegedések, demencia, nyelési zavar, gyulladással, fájdalommal és étvágytalansággal járó állapotok. Az említett kórállapotokhoz tartozó testtömegvesztés jelentős izomtömegvesztéssel is jár. Ennek kóros mértéke és minősége (szarkopénia) növeli a morbiditást, a további testtömegvesztést is kiváltó komplikációk kialakulásának gyakoriságát, így az elesések és a törések előfordulását, a kórházi tartózkodás hosszát, illetve az újrafelvételek arányát, végül pedig a mortalitást. Az orvostudomány és a méréstechnikai módszerek folyamatos fejlődése lehetővé tette a malnutríció rizikószűrése mellett a testösszetétel-felmérést, és ezzel a személyre szabott, hatékony beavatkozás megtervezését. A prevenció és az időben megkezdett adekvát beavatkozás azért nagyon fontos, mert az adaptív és a regeneratív kapacitások folyamatos csökkenése miatt nagyon nehéz a betegség előtti kondíció visszaállítása. Az elmúlt években számos nemzetközi szakmai ajánlást publikáltak a különböző betegségekben (daganatos, neurológiai stb.) vagy állapotokban (perioperatív állapot, időskor) alkalmazható klinikai táplálással kapcsolatosan. A jelen összefoglaló cikk felhívja az időseket gyógyító orvosok figyelmét arra, hogy nem elegendő csak az összefoglaló szakmai ajánlásokat ismerni az idősek szűrésére, táplálásterápiájára vonatkozóan, hanem az egyes társbetegségektől függő, speciális meggondolásokat, beavatkozásokat (elérhetőség esetén komplex irányelveket) is szem előtt kell tartani az alultápláltság megelőzésére, visszafordítására.