A kardiovaszkuláris megbetegedések a halálozás leggyakoribb okai a fejlett nyugati országokban. Korábbi nagy, prospektív, multicentrikus, randomizált, kettős vak kontrollált tanulmányok bizonyították azt, hogy az összkoleszterin és az LDL-C csökkentése jelentős mértékben csökkenti az összhalálozást és a kardiovaszkuláris halálozást. Bár a kor előrehaladtával nő a kardiovaszkuláris betegségek prevalenciája, ezen tanulmányokban viszonylag kis számban kerültek bevonásra idős egyének, ezért az amerikai és európai ajánlások az időskorban alkalmazott lipidcsökkentő terápiát illetően kevésbé határozottak. Tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű evidenciák limitáltan állnak rendelkezésre a lipidcsökkentésből származó nemkívánatos mellékhatások - a társbetegségek és egyéb gyógyszerek alkalmazása miatt is - nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő idősebb korban. A szerzők jelen munkájukban röviden áttekintik az idősek körében végzett primer és szekunder prevenciós tanulmányokat és bemutatják azokat a nagy metaanalíziseket, amelyek a korábbi vizsgálatok alapján elemzik 1 mmol/l LDL-C csökkentés hatását a kardiovaszkuláris kimenetelre. A szerzők szintén ismertetik a 2019-es european society of cardiology (ESC) és a magyar atherosclerosis társaság (MAT) dyslipidaemiák időskorban történő kezelésével kapcsolatos ajánlását.  Kulcsszavak: lipidcsökkentő kezelés, statin, kardiovaszkuláris rizikó, időskor