Intenzív inzulinkezeléssel mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegekben megnyugtatóan rendezhető a szénhidrát-anyagcsere, de a tökéletes normoglykaemia csak sikeres pancreas- vagy Langerhans-sziget-transzplantációval érhető el. A teljes pancreas sebészi átültetésével a betegek akár 10 évet meghaladóan is inzulinmentessé válhatnak, és a vércukorszint gyakorlatilag alig emelkedik a normális szint fölé - miközben hypoglykaemia sem fordul elő. A Langerhans-szigetek beültetése csak kis százalékban és átmenetileg eredményez hasonló javulást, bár a műtéti szövődmények ritkábbak, mint a teljes pancreas átültetése után. Mindkét beavatkozás közös korlátját képezi a donorhiány. Ennek áthidalására az utóbbi években olyan mesterséges "béta-sejteket" fejlesztettek ki, amelyek képesek a pre/proinzulin szintézisére, annak inzulinná történő átalakítására, képesek az inzulint granulumokban tárolni és glükózdependens módon kiválasztani. Ilyen sejteket eddig vagy pluripotens őssejtekből, vagy a pancreas exokrin állományának ductális sejtjeiből állítottak elő, vagy olyan májsejtekből, amelyekbe vírusvektor segítségével beültették az inzulingént (ún. sziget-neogenezis). Ezen utóbbi eljárások egyelőre még kísérleti stádiumban vannak. Szerző a "klasszikus" transzplantáció lehetőségeit és eredményeit, a szigetsejt-transzplantáció új szemléletét, valamint a mesterséges béta-sejtekkel végzett kísérletes vizsgálatokat tekinti át.  Kulcsszavak: pancreas- és langerhans-sziget-transzplantáció, mesterséges béta-sejtek, pluripotens őssejtek, ductális sejtek, sziget-neogenezis