Az emelkedett LDL-koleszterin, remnant koleszterin és/vagy triglicerid és a csökkent HDL-koleszterinszintek bizonyítottan hozzájárulnak az érkárosodások kialakulásához. Az érvédelmet biztosító lipidcélértékeket a hazai és a nemzetközi ajánlások megfogalmazták. Direkt LDL-koleszterin mérésének hiányában a kalkulált LDL-koleszterinértékeket használjuk több évtizede, magasabb trigliceridértékeknél az ajánlások szerint a non-HDL-koleszterin figyelembevétele javasolt. A cikkben bemutatásra kerül egy a friedewald-féle számításnál pontosabb LDL-koleszterinmeghatározási módszer, amelyhez szintén elég a non-HDL-koleszterin (összkoleszterinből kivont HDL-koleszterin) és a trigliceridszintek ismerete. A jelen cikk következtetése, hogy a direkt LDL-C mérésének a hiányában a friedewald-féle meghatározás helyett az új martin/hopkins-féle számítást használjuk, illetve bizonyos esetekben az egyszerűen számítható és pluszköltség nélküli non-HDL-C használata célravezető lehet nagy és igen nagy kardiovaszkuláris rizikónál ismert terápiás célok eléréséhez. Kulcsszavak: LDL-C, non-HDL-C, kardiovaszkuláris rizikó, friedewald formula, martin/hopkins számítás