A sérülés dinamikája az encounter csoportban: hatalom, hasítás, az ellenállás hibás kezelése / Robert K. Kaplan
Bibliogr.: p. 43. - Abstr. hun., eng.
In: Pszichoterápia. - ISSN 1216-6170. - 2019. 28. évf. 1. sz., p. 31-43.
A hatvanas évek Amerikájának Európára is átterjedő társadalmi mozgalmai közé tartozott a robbanás szerűen megnőtt érdeklődés az egyén, a személyiség fejlődésének segítése iránt. A "psycho-boom" fő hordozóját csoportmódszerek adták. Rogers szemléletében nem tett különbséget gyógyítás és fejlesztés-tanácsadás között, s a személyiségek valódi találkozását leíró morenoi "encounter" lett az alkalmazott eljárások gyűjtőfogalma. Maguk a technikák a pszichoterápiás és a tréning csoportok gyakorlatából jöttek. A vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy a személyiségfejlesztő programot (personality development growth center) és a terápiát (mental health center) felkeresők között a különbséget önmeghatározásuk - pszichés betegségtudat vállalása/elutasítása - adta, míg a neurotikusság mértékében nem volt eltérés a két populáció között. A csoportvezetői oldalról a különbséget a terápiás felelősség - szolgáltatói felelősség közötti eltérés adná. Az kiderült, hogy a csoport eredményes, az egyénitől eltérő hatásmechanizmusú formáció. A tapasztalatokat Lieberman és munkatársai foglalták össze (Lieberman, M., Yalom, I., Miles, M.: Encounter groups: First facts. New York, 1973, Basic Books). Hazánkban az intenzív terápiás csoportozás és az "önismereti" csoportok elterjedése a hetvenes-nyolcvanas évekre esett. 1981-ben a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciójának Csoportpszichoterápiás Munkacsoportja keretében Tomcsányi Teodóra és Szőnyi Gábor vezetésével szerveződtek az első csoportpszichoterápiás szemináriumok. A szemináriumokhoz készült fordításokból állt össze a Csoport-pszichoterápiás szöveggyűjtemény, amelyben Kaplan tanulmánya is megjelent. Egy hatékony eljárásnál számolni kell nemkívánatos hatással, mellékhatással, még akkor is, ha azt szakszerűen, felkészülten alkalmazzák. Az alábbi tanulmány erre hívja fel a figyelmet. Az újraközlést a különböző egyetemi és posztgraduális képzésekben elterjedten előírt önismerti csoportozás körüli vita teszi aktuálissá. Az "önismereti" megjelölés inkább tudás begyűjtését sugallja, eltér a megfelelő nemzetközi szavaktól. Az "encounter" az interperszonális találkozás élményét hangsúlyozza, míg az experiential (self-experiential) group, a Selbsterfahrungsgruppe az önmagam megtapasztalását helyezi előtérbe. A tanulmány fordításában ezért meghagytuk az eredetit jobban tükröző "encounter" szót, de ha behelyettesítjük "önismeret"-tel, a tárgyalt problémák ugyanazok.