A gyermekbántalmazásról szóló feljegyzésék már az ókortól megtalálhatók a történelemben, viszont a társadalmi változások szükségessé teszik, a problémára történő figyelemfelhívást. Míg a történelem során szinte természetes folyamatként jelent meg a gyermekbántalmazás valamely formája, addig a mai modern társadalmi normákba a gyermekek felé irányuló agresszív tevékenység nem fér bele. A kutatás során Herczog Mária modelljét vettük alapul. Retrospektív kutatásunkhoz a kiválasztott hátrányos helyzetű térségre fókuszáló KSH-adatbázist tekintettük alapul, melynek másodelemzése valósult meg, majd dokumentumelemzéses módszerrel vizsgáltuk a témát, a dokumentumok, jegyzőkönyvek tartalomelemzése valósult meg. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a gyermekbántalmazás egy valós probléma, melyben az agresszor, a bántalmazó gyakran közeli vagy távolabbi családtag. Ennek folyamán a bántalmazás csak igen kicsi töredéke kerül felszínre. Az áldozatok nemcsak testi, hanem pszichés károsodásokat is szenvednek, melynek hatására gyakran a későbbiek folyamán bántalmazóvá válnak. Ezért nagy felelőssége van azoknak a szakembereknek, akik észlelik a bántalmazás tényét, hogy kellő intervencióval a bántalmazott testi és mentális károsodása a lehető legkisebb mértékűvé váljon.  Kulcsszavak: gyermekbántalmazás, agresszió, család, áldozat, szülők