Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=143212
MOB:2019/2
Szerzők:Fülöp Vilmos; Demeter János
Tárgyszavak:MAGZATI FEJLŐDÉS; PLACENTA; EPIGENETIKA
Folyóirat:Egészségtudományi Közlemények - 2019. 9. évf. 1. sz.
[https://www.matarka.hu/szam_list.php?fsz=1401]


  Az embrionális-magzati és lepényi programozás kapcsolata az egyedfejlődés során : áttekintő közlemény / Fülöp Vilmos, Demeter János
  Bibliogr.: p. 38-45. - Abstr. hun., eng.
  In: Egészségtudományi Közlemények. - ISSN 2063-2142. - 2019. 9. évf. 1. sz., p. 24-45. : ill.


A humán és az állatkísérletes vizsgálatok rávilágítottak a korai életszakaszt befolyásoló környezet és a későbbi élet során az elhízás és metabolikus betegségek kialakulásának megnövekedett kockázata közötti kapcsolatra. A megfogalmazás szerint ezt a kapcsolatot az egyedfejlődés alatti magzati programozási hipotézisnek nevezzük, miszerint az egyedfejlődés plaszticitásának kritikus időpontokban történő környezeti befolyásolása az utódok egészségében és közérzetében egész életükön át érvényesülő hatásokat idézhet elő. A magzati programozás általában a placenta működészavarával társul, amely szülészeti szövődményekre és szuboptimális magzati állapotokra hajlamosít. Bár az emberi placenta egy átmeneti szerv, amely csak 9 hónapig marad fenn, ennek a szervnek az utódokra gyakorolt hatása egy életen át megmarad. A lepényi működészavar számos klinikai megjelenési formája hajlamosíthat a magzati programozásra. A csökkent lepénynövekedés, mely jelentkezhet csökkent súly vagy térfogat képében, általában csökkent magzati növekedéssel jár együtt. Az epigenetika fontos szerepet játszhat a magzati programozásban mind a lepényi génkifejeződés és így a placentafunkció, mind a magzati génexpresszió direkt szabályozása útján, beleértve a lenyomat gének megváltozott kifejeződését, megváltozott enzimatikus aktivitását vagy a tápanyagszállítás változott hatékonyságát. A korai átmeneti hatásokra kialakuló metabolikus betegségek késői megjelenése arra utal, hogy az egyedfejlődés alatti programozás epigenetikai komponenseket foglalhat magában, mivel az olyan epigenetikai markerek, mint a DNS-metiláció vagy a hiszton farok módosítása a korai életben ható táplálkozási hatások epigenetikai memóriáiként állandósulhatnak. Az anyai környezet exogén stresszorai rossz adaptációhoz vezető lepényi válaszokkal kombinálódva olyan korlátozott tartalékkal rendelkező kisméretű lepényt hoznak létre, mint ami a korai kezdetű intrauterin növekedési retardációra és preeklampsziára jellemző.  Kulcsszavak: magzati programozás, lepényi programozás, epigenetika, adaptáció