Tanulmányunk célja a rendőrség pályaalkalmassági vizsgálatának, kondicionális követelményszintjeinek összehasonlító vizsgálata. A rendőrség új életpályamodelljének bevezetése kapcsán jelentősen megnőtt az egyén felelőssége, a kondicionális szintjének fenntartása és egészségének megőrzése vonatkozásában. Elemeztük, hogy a magyarországi rendészeti szerveknél, hogyan változott az évek folyamán a fizikai fittségi mutatók mérése, és ennek pozitív következményeit emeltük ki, valamint módszertani ajánlásokat igyekeztünk tenni a munkahelyi balesetek elkerülésének érdekében. Jelenleg a motoros képességek mérési követelményeit négy korcsoport táblázat tartalmazza. Ezeket áttekintve megállapítottuk, hogy eltérés mutatkozik a korcsoportok mérési időtartamában. Az I-es korcsoport 10 év időtartamot ölel fel (29 éves korig), amíg a II-es és a III-as 5-5 évet (30-35 év; 36-40 év), és a legidősebb IV-es korcsoport 15 évet (41-55 év). A varianciaanalízis alapján jelentős különbözőség mutatkozik a korcsoportok adatai között a mért mutatókban. Törzsizom erő (F = 20,45; p = ,000); karhajlítás (F = 12,29; p = ,000); hajlított karú függés (F = 18,61; p = ,000); helyből távolugrás (F = 19,12; p = ,000); fekvenyomás (F = 11,88; p = ,000); ingafutás (F = 120,0; p = ,000); 2000 m síkfutás (F = 6,14; p = ,001). Megállapítható, hogy az életkor előrehaladtával csökken a fizikai teljesítőképesség, ezzel ellentétesen növekszik a baleseti kockázat. Munkánk pedagógiai, módszertani ajánlásokat tartalmaz, a kondicionális alkalmassági vizsgálatokra, valamint a pályaalkalmasságra való hatékony felkészülésre, a munkahelyi feladatok ellátására. Ezek közül példaként említenénk meg az alapos bemelegítést és a fokozatosságot. A tanulmány nem tér ki az alkalmassági vizsgálat másik két területének, a pszichológiai és orvosi szűrővizsgálatokkal történő elemzésére és összehasonlítására.  Kulcsszavak: kondíció, alkalmassági vizsgálat, rendőrség, korcsoport, módszertan, kiválasztás, felkészülés, balesetvédelem