Az intravénás gyógyszeres terápia egyik szövődménye a bakteriális véráram fertőzés. Kialakulása esetén a kórházi tartózkodás, a költségek, és a mortalitás is növekszik. Intenzív osztályokon kezelt betegeknél gyakori a zavartság, delírium. Ennek egyik lehetséges kezelési módja a kedvező farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkező a-2 agonista dexmedetomidin. Használatára folyamatos infúzió formájában több napig is szükség lehet, gyakori fecskendő cserékkel, ami elősegítheti az infúzió kontaminálódását. Amelyik gyógyszer támogatja a baktériumok növekedését, abban pár óra alatt magas csíraszámot érhetnek el a kórokozók ezzel jelentősen megnövelve az iatrogen véráram fertőzés kialakulásának lehetőségét. Antimikróbás hatású készítménynél a belekerült csíraszám nem emelkedik, de gyakran teljesen lecsökken. Tanulmányunk során standard mikrobiológiai módszerekkel vizsgáltuk a dexmedetomidin (4 mikrog/mL) hatását Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, és Acinetobacter baumannii törzsek növekedésére 0, 1, 2, 3, 4, 6, 8, és 22 óra inkubációt követően. A staphylococcus törzsek csíraszáma már 1 óra után szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest, a pseudomonas és acinetobacteré a vizsgálat végére, míg a többi törzsé nem változott szignifikánsan a kiindulási értékhez képest. Eredményeink alapján a terápiás tartományban használt dexmedetomidin infúzió nem jelent fokozott infekció veszélyt az első 22 órában.  Kulcsszavak: dexmedetomidin, antibakteriális, véráram fertőzés