Háttér: A világon egyre növekvő számban vesznek részt kajak sportágban mozgássérültek is, ami magyar vonatkozásban is elmondható. Mozgásukban korlátozott sportolók esetében, sérültségükből adódóan, az egészséges sportolókra jellemző kinetikai lánc sérül, illetve a mozgássorba kompenzatórikus elemek épülnek be. Mindez természetesen függ a kieső mozgásszervi funkció helyétől, mértékétől és jellegétől. Cél: Kutatásunk célja volt a kajakozó mozgás összehasonlítása ép és mozgássérült élsportolók esetében, speciális eszközök segítségével. Anyag/Módszer: Weba sport kajak ergométer, felületi electromyograph (EMG), valamint Vicon típusú háromdimenziós mozgáselemző kamerafelvétel segítségével végeztük a méréseket, vizsgálva a sportolók mozgását. A kapott adatok fel-dolgozása Matlab rendszer és Excel táblázatkezelő program segítségével történtek. Ép sportolók mozgásfunkcióinak határértékeit kívántuk meghatározni, majd ehhez mérten a mozgásukban korlátozott sportolók mozgásfunkcióit, melyeket összevetettünk. Eredmény: Vizsgálatunk során, a sérült sportolók felső végtag, azaz váll-és könyök ízületi funkcióiban az ép sportolók ízületi elmozdulásához képest szignifikáns eltérés nem volt tapasztalható 200 m-en (p?0.05). Míg az ízületi elmozdulásban nem, úgy a felső végtag izommunkájában szignifikáns eltérés volt tapasztalható, ép izomzat esetében is (135_0.05). A sérült sportolók térdízületi mozgásában és izommunkájában szignifikáns eltérés volt tapasztalható az ép sportolókhoz képest, bár csak a törzs munkája esetén (1:)0.05). Az erő-teljesítmény értékeiben, valamint a talptámasz használatában szintén szignifikáns eltérés volt tapasztalható az ép és sérült sportolók eredményei között. Megbeszélés: Mozgássérülés esetén, legyen az szimmetrikus vagy aszimmetrikus, a talptámaszt a sportoló nem képes megfelelően kihasználni, ennek következtében szignifikáns eltérés tapasztalható a kajakozó mozgásukban az ép sportolókhoz képest. Kulcsszavak: kajak, parasport, biomechanika