Ismert tény, hogy a TNF-inhibitorokkal történő kezelés során a rheumatoid arthritises betegek egy része a terápiával szemben rezisztenssé válik (szekunder hatástalanság), melynek hátterében gyakran a bevitt molekulákkal szemben a szervezetben termelődő gyógyszerellenes antitestek állnak. A rheumatoid arthritis kialakulásában és lefolyásában mind a beteg, mind a betegség "oldaláról" számos tényező szerepet játszik. A jelen vizsgálat során az egyes beteg-, illetve betegségjellemzők és a TNF-inhibitor-ellenes antitestek kialakulása közötti összefüggéseket vizsgáltuk. ELISA-módszerrel határoztuk meg három TNF-inhibitor, az infliximab, az adalimumab és az etanercept, valamint az ellenük termelt gyógyszerellenes antitestek szérumszintjét 119, a centrumunkban kezelt rheumatoid arthritises beteg esetében. A blokkoló antitestek jelenlétét ezt követően korreláltattuk a különböző beteg-, illetve betegségkarakterisztikákkal. Gyógyszerellenes antitestek a betegek 2,9-17,20/o-ában alakultak ki és jelenlétük minden esetben az adott gyógyszer szintjének drasztikus csökkenésével járt. A legmagasabb előfordulási arány az infliximabkezelés, a legalacsonyabb az etanerceptterápia során volt megfigyelhető. Rheumatoid faktor, illetve anti-CCP-antitest-pozitivitás esetén gyakrabban alakultak ki TNF-inhibitorellenes antitestek. Hasonlóan befolyásolta a gyógyszerellenes antitestek megjelenését a dohányzás. Munkánk során több esetben sikerült korrelációt kimutatni különböző beteg-, illetve betegségjellemzők és a TNF-inhibitorok elleni antitestek megjelenése között. Eredményeink hozzájárulhatnak a TNF-inhibitorokkal történő kezelés sikerének jövőbeli megbecsléséhez.  Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, TNF-inhibitor, immunogenitás, gyógyszerellenes antitestek, rizikófaktorok