Bevezetés: A göbös vagy kolloid cisztás pajzsmirigy-elváltozások is igen gyakoriak a népesség körében. A göbök 7-15%-a mutat malignus elfajulást, azonban ezek legnagyobb része időben felismerve jó prognózissal rendelkezik. Ezért tartjuk fontosnak, hogy valós képet kapjunk ezen léziók prevalenciájáról és a kialakulásuk mögött álló befolyásoló faktorokról. Betegek és módszerek: A kutatáshoz 116, egy- (MZ) és kétpetéjű (DZ) felnőtt ikret vontunk be a magyar ikerregiszter soraiból (76 MZ, 30 DZ; 60% nő, MZ átlagéletkor: 52,8+-17,0 év, DZ átlagéletkor: 49,5+-17,1 év), akik pajzsmirigyén strain ultrahang-elasztográfiás (Samsung RS8OA Prestige, ElastoScan, E-Thyroid) vizsgálatokat végeztünk, megállapítva a normális parenchyma, az előforduló göbök és kolloid ciszták stiffnessét, valamint azok előfordulási gyakoriságát. A kapott adatokat az univariáns ACE modell segítségével elemeztük, amely megmutatja, hogy egy vizsgált fenotípus kialakításában milyen arányban vesznek részt additív genetikai, közös és egyéni környezeti tényezők. Eredmények: A kolloid ciszták előfordulása 13-24%, a göbök előfordulása 38-53% között mozgott. Az univariáns ACE modell szerint a három vizsgált entitás különböző háttérrel rendelkezik. Ezek szerint a normális pajzsmirigyállomány stiffnessét az egyéni (E=0,64 és 0,54 a bal és a jobb oldalon), a kolloid ciszták stiffnessét pedig a közös környezeti hatások befolyásolják leginkább (C=0,97), míg a göbök stiffnessének hátterében főként örökletes tényezők állhatnak (A=0,53). Megbeszélés: A normális pajzsmirigy-parenchyma stiffnessét legjobban egyéni szokásaink, életmódunk befolyásolja. A kolloid ciszták keménysége a közös környezeti hatások befolyása alatt áll, így felmerül többek között az in utero hatások és a családi szocializáció szerepe. A göbök stiffnessének örökletessége pedig ráirányítja a figyelmet a rendszeres szűrés jelentőségére terhelt családi anamnézis esetén.  Kulcsszavak: ultrahang, elasztográfia, pajzsmirigy, radiomika, endokrin betegségek