Az elmúlt évtizedekben a civilizációs ártalmak következtében jelentősen csökkent az esszenciális mikronutriens magnézium napi bevitele. A felnőtt lakosság egyre növekvő részében krónikus, látens magnéziumhiány mutatható ki. A világszerte növekvő incidenciájú diabetes mellitusban (mindkét típusban) 13-47%-ban magnéziumhiány tapasztalható, a vér magnéziumszintje közismerten igen alacsony lehet. A diabetes mellitus magnéziumpazarló krónikus anyagcsere-betegség, mivel mind a magnézium csökkent felszívódása, mind pedig - főként - a fokozott renalis magnéziumvesztés miatt jelentős magnéziumhiány alakulhat ki. A magnézium csökkent bevitele, a magnéziumhiány elősegíti a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulását (inzulinrezisztencia alakul ki) és progresszióját, míg a magnéziumstátusz optimális kontrollja protektív szerepet játszik nemcsak a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásában, késleltetésében, hanem a már kialakult szövődmények mérséklésében is. A krónikus magnéziumhiány diagnózisa a Magnézium Kutatási Társaság 2017-es ajánlása alapján három tényező számbavételén alapszik: (1) klinikai tünetek (neuromuscularis lryperexcitabilitás), (2) a kórelőzmény, betegségek, gyógyszeres kezelés áttekintése, (3) a szérum magnéziumszintjének meghatározása (<=0,70 mmol/l). Az ajánlás szerint diabetes mellitusban napi 10-20 mmol magnézium (24080 mg), gyermekeknél 6 mg/kg/nap bevitel javasolt. A kettős, aktív életfontos hatóanyagot tartalmazó, kísérletesen és klinikailag is széles körűen vizsgált magnéziumorotát komplex biokémiai és élettani hatásai miatt elsőként javasolható diabetes mellitusban a krónikus magnéziumhiány kezelésére. Kulcsszavak: magnézium, magnéziumhiány, diabetes mellitus, magnézium-orotát