Bevezetés: A térdízületi artrózis rengeteg sportolót érint és sokszor már fiatal életkorban jelentkezik. A betegség gyakoriságának ellenére a megfelelő kezelés megválasztásában nincs egyértelmű konszenzus. A mindennapi gyakorlatban sajnos a rövid eredménytelen konzervatív kezelés után a végső megoldás a térdízületi protézis beültetése. A sportolók kezelése azért jelent különös kihívást mert sokszor már fiatal korban előrehaladott az artrózis mértéke ezzel szemben az aktivitási igény igen magas. Négy olyan egymás kiegészítő terápiás alternatívát választottunk vizsgálatra, melyek ezen betegcsoportban különös jelentőséggel bírnak. Anyag és módszerek 260 általunk kezelt, fiatal, magas aktvitású beteget vizsgáltunk. (életkor<40év, Tegner-Lysholm>5, Kellgren-Lawrence>II). A beteg állapotát a KOOS kérdőív segítségével rögzítettük kezelés előtt és azt követően. Átlagos utánkövetési idő 3 év volt. A terápiát egy általunk meghatározott séma szerint, a beteg igényeinek megfelelően választottuk A négy csoport az alkalmazott terápia szerint: Intraartikuláris hialuronsav injekció, HA(n=19%), Artroszkópos porcfelszínkezelés és/vagy meniszkusz rezekció, AS (n=55%), osteotomia, HTO(n=18%), tengelykorrekciós rögzítő, TR(n=8%) Eredmények Az összes csoportban átlagosan jelentős 24%-os javulást tapasztaltunk. Csoportonként külön: HA(15%), AS(24%), HTO(32%), TR(24%). A legnagyobb javulást a sport és aktivitás terén tapsztaltuk, 32%- al nőtt a betegek aktivitási szintje. Konklúzió: A korai artrózisban szenvedő betegek esetén a bemutatott kezelési eljárások megfelelő indikációval és megfelelő kombinálásával jelentősen növelhető az aktivitás, csökkenthető a fájdalom, amivel a térd protézis beültetés késleltethető, bizonyos esetekben elkerülhető.  Kulcsszavak: térd, artrózis, artroszkópos porcfelszínkezelés, intraartikuláris hialuronsav, magas tibia osteotomia, tengelykorrekciós rögzítő, magas aktivitás