A diabéteszes neuropathia a diabetes mellitus jól ismert, rossz prognózisú, mikrovaszkuláris szövődménye, amely az autonóm és a szomatikus idegrendszert egyaránt érinti. A kardiovaszkuláris autonóm neuropathia jelenléte ötszörösére emeli a halálozást a neuropathiamentes betegekhez képest, amelyért többek között a nyugalmi tachycardia, a hipertónia, a QT-távolság megnyúlása és a következményes ritmuszavarok, valamint a tünetmentes myocardialis ischaemia és az infarktus tehető felelőssé. A szenzoros neuropathia jelentőségét az életminőséget rontó hatásán túlmenően pedig az adja, hogy a diabéteszes láb kialakulásának, illetve a későbbi lábamputációknak a rizikó-faktora. Éppen ezért a szenzoros neuropathia időben történő felismerése és kezelése alapvető fontossággal bír, hiszen ezzel lehetőség nyílik az említett szövődmények megelőzésére. Ebben a folyamatban nagy szerepe van - a diabetológus mellett - a beteget sokszor először ellátó háziorvosnak. A közleményben a szerző a szenzoros neuropathia jelenlegi kezelési lehetőségeit foglalja össze, fókuszálva a mindennapi betegellátást érintő, alapvető gyakorlati szempontokra.