Az irányelvek szerint történő lipidcsökkentésnek a célértékek elérésére kell törekednie. A statinok, az ezetimib és a PCSK9-gátlók az a három gyógyszercsoport, amelyek klinikai vizsgálatokban bizonyították, hogy az LDL-koleszterin (LDL-c) csökkentésével javítani tudják a kardiovaszkuláris események gyakoriságát és képesek az ateroszklerózis regressziójára. Ha ezek szabadon lennének rendelhetők, az igen nagy kockázatú esetekben is közel 100%-ban lehetne elérni az 1,8 mmol/l LDL-c célértéket. Erre azonban a PCSK9-gátlók magas ára miatt még várnunk kell. Igy jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen célérték-elérésre lehet számítani a hagyományos statin és ezetimib kombinációval. Az EXPLORER-vizsgálatban 40 mg rosuvastatin és ezetimib adásával a betegek 79,6%-a érte el az 1,8 mmol/l LDL-c-szintet, Cannon vizsgálata szerint nagy intenzitású statin+ezetimib erre a betegek 86%-ában lenne képes. Ezen kedvező eredmények maximális orvosi odafigyelés és beteg-együttműködés esetén lehetségesek. A gyakorlaton alapuló felmérések ennél sokkal szerényebb eredményeket igazoltak. Egy, a közelmúltban bemutatott vizsgálatban, túlnyomó részt nagy dózisú statin szedésével, az intervención átesett akut koronária szindrómás betegek 50%-a sem érte el fél évvel az esemény után a célértéket. A közlemény következtetése, hogy az ezetimib nélkül az esetek jelentős részében kevés az esély az elfogadható szintű célérték-elérésre, ezért a napi gyakorlatban a tolerált legnagyobb statinadag után gyakrabban kell kombinációra gondolnunk.  Kulcsszavak: kardiovaszkuláris prevenció, célérték, statin, ezetimib, PCSK9-gátló