Az emelkedett LDL-C-szint bizonyítottan hozzájárul az érkárosodások kialakulásához. A lipidcsökkentő kezeléssel elérendő vaszkuloprotektív LDL-C-célértékek ismertek. Direkt LDL-C mérésének hiányában a kalkulált LDL-C-értékeket használjuk több évtizede, illetve magasabb triglicerid-értékeknél a non-HDL-C figyelembe vétele javasolt az ajánlások szerint. Jelen vizsgálatunkban több mint 15 000 egyénnél végzett labormérésből eredő lipidparamétereket elemeztük. Elsődleges célunk a direkt és a Friedewald-formula szerint kalkulált LDL-C-szintek, valamint a non-HDL-C-szintek viszonyának vizsgálata volt. Az elvégzett elemzésben azt találtuk, hogy ha a kalkulált LDL-C-értékek elérik az igen nagy kardiovaszkuláris rizikóban kívánatos 1,8 mmol/l alatti szintet, a valós direkt LDL-C-értékek nagy százaléka ezen célérték felett van (60-70%), különösen az 1,7 mmol/l feletti éhomi trigliceridszintnél. Ugyanakkor az 1,8 mmol/l alatti non-HDL-C-szintekkel együtt 100%-os célértéket teljesítő direkt LDL-C előfordulás volt. A non-HDL-C és a direkt LDL-C közötti valós különbséget, amely megegyezik a remnant koleszterinnel, vizsgálatunkban sokkal kisebbnek találtuk, mint azt eddig a kalkulált értékek alapján feltételeztük. Elemzésünk következtetése, hogy a direkt LDL-C mérésének a hiányában az egyszerűen számítható és plusz költség nélküli non-HDL-C használata célravezető lehet nagy és igen nagy kardiovaszkuláris rizikónál ismert terápiás célok eléréséhez.  Kulcsszavak: LDL-C, non-HDL-C, triglicerid, remnant koleszterin, kardiovaszkuláris rizikó, Friedewald-formula