A gyermekkori tompalátás kezelésének egyik alappillére még ma is a takarás, a faciális okklúzió. A hosszan tartó váltva takarás kancsalság esetén magában hordozza a diplopia megmaradásának kockázatát. Dolgozatomban három, más intézetben ilyen kezelésben részesült diplopiás gyermek esetét mutatom be, egyiküknél 6 hét, másikuknál több mint egy év kellett a kettős látás megszüntetéséhez, a harmadik gyermeknél nem sikerült eliminálni a kettős látást. Az amblyopia kezelés során magam a szemek váltva takarását nem, csak az ép szem takarását javasolom. A több mint tizenöt éve alkalmazott kezelés során szerzett tapasztalataimról is beszámolok jelen közleményemben, további öt eset bemutatásával. Ennek lényege, hogy nagyfokú tompalátás esetén bevezetésképpen rövid ideig tartó, az életkorhoz igazodó intenzív kezelés indul, amely módosított egész napos takarást foglal magában annyi héten át, ahány éves a gyermek, majd napi 6 órás okklúzió következik a látóélesség teljessé válásáig, ezt követően fenntartó kezelés következik a fixációs reflex irreverzibilissé válásáig, mindig szem előtt tartva a binokuláris státuszt. Közepes és enyhe fokú amblyopia esetén napi 6, vagy ennél kevesebb óra a javasolt takarási idő. Ha a szem javulóképes, mert kialakult a fixációs reflex és még nem zárult le annak fejlődése, az intenzív kezelési idő alatt észlelt változás előrevetíti a várható eredményt. Az alternáló faciális okklúziót amblyopia kezelésre nem, csupán válogatott esetekben kancsalság kezelésére alkalmazom. Munkámban - emlékeztetőül - az amblyopia és a binoculáris egyes látás patofiziológiai hátterét is felvázolom.  Kulcsszavak: alternáló faciális okklúzió, diplopia, módosított egész napos takarás