A reumatológiai kórképek, és ezen belül is elsősorban a gerinc és a perifériás ízületek gyulladásos betegségeinek gyógyszeres kezelésében az elmúlt két évtizedben forradalmi változás következett be. A korábban alkalmazott tüneti (szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentők) és betegségmódosító (pl. metotrexát) hatású szerek mellett a betegek jelentős részének panaszai tartósan fennálltak, a perzisztáló gyulladás pedig az ízületek tönkremeneteléhez, következményes mozgásszervi funkciókárosodáshoz és az életminőség romlásához vezetett. A tartós betegségaktivitás ráadásul felgyorsult atherosclerosissal és osteoporosissal szövődött, ami a betegek várható élettartamát is csökkentette. A felnőttkori, klasszikus gyulladásos reumatológiai kórképek közül a rheumatoid arthritis, a spondylitis ankylopoetica és az arthritis psoriatica terápiájában terjedtek el azok a célzott kezelések, amelyek tartós alkalmazás mellett az esetek többségében látványosan javítják a betegek aktuális panaszait és betegségük kimenetelét. A célzott kezelések esetleges mellékhatásaival kapcsolatos aggodalom a nagy regiszterek adatai és a napi gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján csökkent, így ezek a készítmények megfelelő elővigyázatosság mellett sikeresen és biztonságosan alkalmazhatók. Ezen összefoglaló elsődleges célja a célzott terápiák bemutatása a gyulladásos reumatológiai betegekkel munkájuk kapcsán találkozó, de ezeket a gyógyszereket napi rutinjuk során nem alkalmazó szakemberek számára. Emellett iránymutatást kíván nyújtani a célzott kezelésben részesülő betegek tervezett ortopéd sebészeti műtétei kapcsán alkalmazandó eljárásokhoz.  Kulcsszavak: biológiai terápia, célzott kezelés, ortopédsebészeti műtétek, rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, arthritis psoriatica