A PCSK9 felfedezésére másfél évtizede került sor, a hatását gátló monoklonális ellenanyagok lipidológiai alkalmazásáról néhány éve még, mint ígéretes lehetőségről írtunk, mára a klinikai vizsgálati eredmények alapján egy olyan terápiás alternatíváról beszélhetünk, amely a későbbiek során akár alapjaiban is megváltoztathatja a lipidcsökkentés gyakorlatát. Az evolocumab adásával igazolást nyert, hogy a 60% körüli LDL-C-csökkentés és igen kedvező mellékhatásprofil mellett a koronária plakkok regressziójára (GLAGOV), valamint a kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkentésére képes (FOURIER-vizsgálat). A napi gyakorlat felmérései azt igazolták, hogy a betegek statin és ezetimib szedési perzisztenciája nagyon rossz. A PCSK9-gátlókat, ugyan sc. injekció formájában, de csak 2 vagy 4 hetente kell adni, ami a beteg-együttműködést lényegesen javíthatja. A magas havi terápiás költség egyelőre egy jelentős gátját képezi a széles körű alkalmazásnak, de a kezelési módszer, úgy látszik, megtalálja a helyét a mai terápiás palettán is. Az egyik indikáció igen magas LDL-C-szintek előfordulása lenne, ha a maximálisan tolerálható statin és ezetimib kombinációja elégtelen a célérték eléréséhez (különösen kardiovaszkuláris esemény után), valamint a homo- és heterozigóta familiáris hypercholesterinaemia esetek. A másik fő terület azok a statin-intoleráns betegek, akik kardiovaszkuláris eseményen estek át.  Kulcsszavak: kardiovaszkuláris kockázat, prevenció, LDL-koleszterin, statinok, ezetimib, PCSK9-gátlók