Az idült vesebetegség napjainkban már a populáció 11-14%-át, így hazánkban egymillió felnőttet érint. A kórkép felismerését a GFR automatikus közlésének bevezetése jelentősen megkönnyítette, azonban a betegek 40%-ában ezt csak a fehérjevizelés pontos meghatározása (vizelet albumin/kreatinin vagy összfehérje/kreatinin hányados) tenné lehetővé de ez napjainkban sokszor elmarad. A kombinált GFR-fehérjevizelés táblázat nemcsak a CKD súlyosságát, prognózisát, hanem a kardiovaszkuláris rizikó mértékét is nagyon jól jelzi. Ha a klasszikus rizikótényezők következtében vesebetegség is kialakul, megjelennek az ún. nem tradicionális, illetve speciális rizikótényezők amelyek miatt az érelmeszesedés felgyorsul, és a betegek többsége meghal, mielőtt még vesepótló kezelésre szükség lenne. A vesebetegség felismerése, ezáltal a kórkép progressziójának csökkentését és a speciális rizikótényezők kezelését célzó intézkedések megtétele jelentősen csökkentheti a kardiovaszkuláris események gyakoriságát és súlyosságát is. Újabb ismeretek szerint a túlzó fehérje és foszfátbevitel vesebetegség hiányában is D-vitamin-hiányhoz, fokozott RAAS-aktivitáshoz, balkamra-hipertrófiához, így kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezethet a foszfát kiürítő FGF23 fokozott aktivitása miatt. Becslések szerint napjainkban a napi foszfát szükségletet lényegesen meghaladó mennyiséget viszünk be foszfáttartalmú élelmiszer-adalékok formájában, amelyek teljesen és gyorsan felszívódnak. Fentiek miatt ezen élelmiszerek (elsősorban a feldolgozott, félkész, gyorstermékek) kerülésére és a D-vitamin-pótlás fontosságára az általános populációban is fel kell hívni a figyelmet.  Kulcsszavak: idült vesebetegség, glomerulus filtrációs ráta, fehérjevizelés, foszfát, D-vitamin