A fájdalom az egyik leggyakoribb tünet, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. Nem mindegy, hogy mi a fájdalom eredete, mert ez természetesen meghatározza a kezelési lehetőségeket is. Ha a műtét utáni fájdalom tartós marad, nem megfelelően csillapítják azt, akkor az akut fájdalomból krónikus fájdalom lehet. Ezt gyakran tapasztalhatjuk a posztoperatív fájdalmak nem megfelelő csillapításánál, amely az esetek akár 50%-ában is krónikussá válhat, további kezelést igényelve. Természetesen biológiai és orvosi tényezőktől, vagy a beavatkozást megelőző, vagy az azt közvetlenül követő fájdalomtól, a sebészeti beavatkozás jellegétől, a műtéti érzéstelenítés módjától, a pszichés tényezőktől, a depresszióra való hajlamtól, de akár a szociális tényezőktől is függhet a fájdalom, illetve az, hogy ez mennyire zavarja a beteget mindennapi életében, munkavégzésében. Újabb vizsgálatok azt bizonyították, hogy a CPSP (chronic post-surgical pain, idült műtét utáni fájdalom) megelőzhető megfelelő posztoperatív stratégiával. A fájdalomnak vannak szociális hatásai, ugyanakkor gazdasági szempontból fontos az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele és forrásainak kihasználása, ideértve a fájdalommal küzdő beteget ellátó személyzet munkaidejét is. Az utóbbi évek kutatásai a neuroanatómiai struktúrára, a fájdalom kialakulására, az érzés továbbításában részt vevő speciális idegsejttípusokra, a molekuláris ingerületátviteli mechanizmusokra, a perifériás és központi idegrendszerre, az agykérgi fájdalomleképező funkciókra fókuszáltak.