A szorongásos zavarok, a kedélybetegségek után, a legnagyobb egyéni és társadalmi terhet okozó mentális zavarok. Klasszifikációjukban a DSM-V. néhány ponton változtatást vezetett be. Népegészségügyi jelentőségüket fokozza, hogy nagyon gyakori a komorbiditás egymással és más mentális zavarokkal. A komorbiditás rontja a prognózist, a szorongásos zavarok növelik az öngyilkossági kockázatot -, különösen, ha kedélybetegségekhez társulnak. Gyakori a komorbiditás egyes népbetegség szintű szomatikus betegségekkel is, amelyek prognózisát a szorongásos zavarok szintén nagymértékben rontják. Ugyanakkor a betegek töredéke kap csak adekvát ellátást. A nyugati országokban, a betegek nagyon nagy számára is tekintettel, a nagy idő- és erőforrás-igényű formális pszichoterápiák mellett, egyre jobban előtérbe kerül az úgynevezett alacsony intenzitású intervenciók alkalmazása, amelyek a "rutinesetek" kezelésében az előbbiekhez hasonló hatékonyságúnak tűnnek.