Bő két évtizeddel ezelőtt még nem volt lehetőségünk a nem kissejtes tüdőrák hatékony gyógyszeres kezelésére. A platina bázisú, kettős kombinációban adott citotoxikus kemoterápiával néhány hónapos túlélési nyereséget lehetett elérni. Az első áttörést a célzott terápia jelentette, mely az úgynevezett onkogén addiktív nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazható sikerrel, főként adenocarcinomában, soha nem dohányzóknál, illetőleg azoknál akiknél a karcinogenezis folyamata nem függ össze a dohányzással. Ezek a tüdőrák típusok azonban csupán a nem kissejtes tüdőrák 15-20 százalékát reprezentálják. A második nagy áttörést az új kezelési lehetőségek vonatkozásában az immun-ellenőrzőpont gátlók jelentik. Ezek hatékonysága, viszont a betegek döntő többségét reprezentáló dohányzással összefüggő, nem onkogén addiktív karcinogenezis esetén hatékonyak. A PD1, PDL1 gátló monoterápia mellett az immun - immun kombinációk, illetőleg az immunterápia és a citotoxikus kemoterápia kombinációi jelölik ki a hatékony terápiás útvonalat. A nem kissejtes tüdőrák előrehaladott stádiumában mind első, mind pedig másod- illetőleg többedvonalban evidencia alapú az immunterápia. Lezárult klinikai vizsgálat pozitív eredményei alapján a lokálisan kiterjedt tüdőrák esetén, radiokemoterápia után alkalmazott immun-ellenőrzőpont gátló fenntartó monoterápia hatékonysága szintén evidencia alapú. Klinikai vizsgálatok folynak az immunterápia neoadjuváns, adjuváns alkalmazásával és még számos indikációban is. Kulcsszavak: nem kissejtes tüdőrák, immun-ellenőrzőpont gátlók