A nehezen kezelhető multidrog rezisztens (MDR) tbc-s esetek elterjedése a világon egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Némely Mycobacterium tuberculosis complexen (MTBC) belüli genetikai vonalról kimutatható, hogy terjedési sebességük fokozott, nagymértékben alakítanak ki (multidrog) rezisztenciát, és a már rezisztens törzseik is megtartják hatékony fertőzőképességüket. Az European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC) beszámolója szerint 2015-ben az európai MDR törzsek több mint fele a 2. genetikai vonal Beijing genotípuscsaládjába tartozott, amit a 4. genetikai vonalba tartozó LAM, TUR, és Haarlem genotípuscsaládok követettek. Vizsgálatunk fő célja a Magyarországon 2013-ban újonnan bejelentett multidrog rezisztens Mycobacterium tuberculosis törzsek genotípusainak felmérése és ennek érdekében a ma arany sztenderd genotipizálási módszernek számító, PCR alapú 24 lókuszos MIRU-VNTR (Multiple Interspersed Repetitive Unit- Variable Number Tandem Repeat) módszer hazai bevezetése volt. A genotipizálási módszer adaptálását követően meghatároztuk az izolált törzsek (9 betegből) MIRU-VNTR mintázatát. Kimutattuk, hogy közöttük kiemelten a Haarlem és Beijing genotípuscsalád van jelen, amelyek az európai genotípus palettán is nagyobb arányban fordulnak elő. Az egyik Beijing genotípusú (94-32) törzs része, a velünk együtt 15 országot átfogó, e genotípussal jellemzett európai klaszternek. A Beijing törzsek klonális komplexet alkottak. Egy esetben két eltérő genotípusú törzzsel történt kettős fertőzést mutattunk ki. Két esetben pedig a genotípuscsaládot nem lehetett meghatározni. Két Haarlem genotípusú törzs MIRU-VNTR klasztert alkotott. Közöttük az epidemiológiai kapcsolat felderítéséhez kiterjedt kontakt analízis szükséges.  Kulcsszavak: multidrog rezisztens, M. tuberculosis, genotipizálás, MIRU-VNTR, Beijing, Haarlem