A metatarsus primus varus és hallux valgus középsúlyos és súlyos eseteinek műtéti korrekciója nagy kihívást jelent mind első műtéti ellátásként, mind korábbi elégtelen bütyökműtétek revíziójaként. A szerzők ismertetik a hallux valgus kialakulásának patomechanizmusát, klasszifikációját, vizsgálati módszereket. Részletesen bemutatják az általuk alkalmazott módosított Lapidus tarsometatarsalis arthrodesist. 2009 és 2017 között 17 esetben végeztek metatarsocuneiformis desist, 4 alkalommal korábbi insufficiens műtét (Austin osteotomia, basis osteotomia) revíziójaként, 13 esetben primer műtétként. Preoperatív és posztoperatív röntgenfelvételen vizsgálták az intermetatarsalis szög és a hallux valgus szög változását, valamint a szezámcsontok subluxatiójának mértékét. Az intermetatarsalis szög preoperatív értéke 17,6° (15-24°), posztoperatív 8,2° (1-10°), míg a hallux valgus szögérték preoperatív 45,3° (26-70°), posztoperatív 11,7° (0-25°). A szezámcsontok subluxatiója minden esetben megszűnt. Az AOFAS boka-láb pont-rendszerrel értékelve eredményeiket, 46-ról (12-65) 93-ra (88-100) emelkedett. A módosított Lapidus metatarsocuneiformis arthrodesis alkalmasnak bizonyult a súlyos fokú metatarsus primus varussal szövődött hallux valgus műtéti megoldására, valamint az insufficiens műtétek revíziójára is. A szerzők fontosnak tartják kiemelni, hogy a tarsometatarsalis desis mellett minden esetben szükséges a lágyrész balance helyreállítása.  Kulcsszavak: arthrodesis, hallux valgus, lábdeformitás, ortopédiai eljárások