A keringésmegállásból sikeresen újraélesztett betegeknél a hosszú távú túlélést elsődlegesen a beteg postresuscitatiós residualis neurológiai károsodása határozza meg. Amennyiben a beteg hosszan tartó újraélesztést követően a keringésmegállás utáni szindróma (PCAS - post-cardiac arrest syndrome) részeként tartósan kómában marad, szervspecifikus intenzív kezelésben kell részesíteni, melynek célja a beteg hemodinamikai állapotának stabilizálása, a szervperfúzió normalizálása és a sejtszintű károsodások megelőzése. A PCAS-kezelés egyik alappillére e betegeknél az agy hypoxiás károsodásának megelőzése kontrollált, célzott, terápiás enyhe hypothermiás kezeléssel (THT). E kezelés a hypothermia okozta fiziológiás változások miatt fokozott monitorozást és speciális intenzív beavatkozásokat igényel, melyek sokszor gátolhatják a kezelés gyakorlati alkalmazását. A 2013-ban megjelent, célhőmérséklet-orientált kezelést célzó (TTM - targeted temperature management) vizsgálat azonban megkérdőjelezte a THT-kezelés szükségességét, ami megváltoztatta az intenzíves társadalom eddigi PCAS-kezelési gyakorlatát. A jelen cikk célja a két módszer létjogosultságának összevetése, valamint a THT magyarországi implementációs lehetőségeinek és a THT-finanszírozásnak a gyakorlati bemutatása.  Kulcsszavak: újraélesztés, keringésmegállás utáni szindróma, neuroprotekció, hypothermiás kezelés, célhőmérséklet-orientált kezelés