Az újraélesztés a legsürgetőbb orvosi tevékenységek egyike, a lehető legmagasabb színvonalon történő végzése nemcsak szakmai, de etikai kötelességünk is. Mindehhez a nemzetközi szakmai társaságok, mint az Európai Resuscitatiós Tanács (ERC) vagy az Amerikai Szívtársaság (AHA) rendszeresen frissített, robusztus evidenciákon vagy (ahol ez nem elérhető) széleskörűen elfogadott szakértői konszenzuson alapuló ajánlásokat tesznek rendszeresen közzé (az érvényes, 2015-ös ERC-ajánlás kivonata magyarul is olvasható a Magyar Resuscitatiós Társaság honlapján). Az utóbbi évek-évtizedek egyik kellemetlen tapasztalata, hogy újraélesztéseink egyre nagyobb hányada nem arrhythmogen eredetű keringésmegállás: ilyenkor az ajánlások (és a józan klinikai belátás) szerint is létfontosságú az esetlegesen fennálló kiváltó okok (az ún. reverzibilis okok) keresése és hatékony kezelése, mely nélkül sikeres kimenetel kevésbé valószínű. Ebben nyújthat jelentős segítséget a már akár az újraélesztés közben elvégzett, célzott és protokollizált ultrahangvizsgálat. Cikkemben a szakirodalom és az érvényes ajánlások áttekintésével szeretném ezen eszköz jelenlegi szerepét pontosítani, amivel nem titkolt célom, hogy az átgondolt, protokollizált ultrahanghasználat mindennapos része legyen újraélesztési tevékenységünknek.  Kulcsszavak: újraélesztés, nem arrhythmogen eredetű keringésmegállás, protokollizált ultrahangvizsgálat, ágy melletti ultrahangvizsgálat, ultrahangprotokoll hipotenzió és keringésmegállás esetén