Óriássejtes arteritis - gyakoribb, mint gondolnánk / Szűcs Gabriella
Bibliogr.: p. 15-16. - Abstr. hun., eng.
In: Immunológiai Szemle. - ISSN 2061-0203. - 2018. 10. évf. 2. sz., p. 11-16. : ill.
Az óriássejtes arteritis (giant cell arteritis, GCA) az egyik leggyakoribb vasculitisforma, amire elsősorban a nagy erek granulomatosus gyulladása jellemző. A tünetek jelentős része az aorta, annak intra- és extracranalis ágainak érintettségének következtében alakul ki. Vezető tünetei az újkeletű fejfájás, temporalis érzékenység, rágási claudicatio, látászavar az arteria carotis ágainak gyulladása miatt. A GCA extracranialis tünetei lehetnek végtag-claudicatio, digitális ischaemia, aortaaneurysma, különböző nagyér-stenosisok. A betegek egy részére jellemzőek a szisztémás tünetek, mint fáradékonyság, gyengeség, láz, fogyás, anorexia. A napi gyakorlatban fő célunk a korai diagnózis és korai kezelés, amivel megelőzhetők az irreverzibilis ischaemiás károsodások (pl. látásvesztés). A diagnózis felállításában arany standardnak tekinthető az arteria temporalis biopszia, de tekintettel a folyamat szegmentális jellegére, gyakori az álnegatív eredmény. Emiatt azoknál a betegeknél, akiknél megalapozott a GCA gyanúja, korai képalkotó diagnosztika javasolt (színes Doppler-ultrahang, MR-angiográfia, CT-angiográfia, PET stb.). Az utóbbi évek kutatásai a patogenezis jobb megismerésével új terápiás lehetőséget biztosítottak a betegségben, elsősorban az interleukin-6- (IL-6-) gátlás révén. Az IL-6 citokin kulcsszerepet játszik GCA-ban a Th17/Treg egyensúly eltolódásában és szintje párhuzamosan alakul a GCA klinikai aktivitásával. A kortikoszteroidkezelés továbbra is elsővonalbeli kezelés a betegségben, ami mellett használjuk a hagyományos immunszuppresszív gyógyszereket is (methotrexat, azathioprin stb.) elsősorban szteroidspórolás céljából, ugyanakkor nincs megfelelő evidencia ezekkel kapcsolatban. A GCA kezelésében minőségi továbblépést jelentett, hogy 2017-ben az anti-IL-6-receptor antitest tocilizumabot törzskönyvezték a betegségben. Összességében a GCA optimális kezeléséhez a különböző társszakmák (reumatológusok, szemészek, belgyógyászok, angiológusok, háziorvosok stb.) közötti szoros együttműködés szükséges ahhoz, hogy a korai diagnózis után a mielőbb elkezdett kezeléssel megelőzhessük az irreverzibilis szervi károsodásokat. Kulcsszavak: óriássejtes arteritis, diagnosztikus képalkotó vizsgálatok, interleukin-6, tocilizumab