A szerző összefoglalja a leggyakoribb autoimmun overlap szindrómák (OS) klinikai és immunológiai sajátosságait. OS véleményezhető, ha legalább két szisztémás és/vagy szervspecifikus autoimmun betegség egyidejűleg vagy egymást követően jelenik meg egy betegben. A szisztémás autoimmun kórképek, így a szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, szisztémás sclerosis, poly- és dermatomyositis, Sjögren-szindróma, szisztémás vasculitisek, az antifoszfolipid szindróma társulhat szervspecifikus kórképekkel, autoimmun hepatitisszel vagy pajzsmirigybetegséggel. A kórképek minden lehetséges társulását leírták az irodalomban. Az OS-es betegek szérumában több kórképre specifikus autoantitestek lehetnek, ami magyarázza a sajátos klinikai jellemzőket. Az OS gyakoribb az etnikai csoportokban, amit genetikus és környezeti tényezők is befolyásolnak. Az MHC komplex génjei mellett ismertek az IL-10, a TNF-a, a PTPN22 vagy a STAT4 polimorfizmusok, amelyek hajlamosító tényezők több autoimmun kórkép kialakulására. Az OS kezelésében a kortikoszteroid, immunszuppresszív szerek mellett TNF-a-gátlók; 13-sejt elleni monoklonális antitestek alkalmazására is szükség lehet.  Kulcsszavak: overlap szindróma, szisztémás autoimmun betegségek, tünetek, autoantitestek, prognózis