Tudjuk hogy az örökbefogadottak élettörténetéből alapvető "oldalak", legtöbbször egész "fejezetek" hiányoznak, hiszen elszakíttattak személyes gyökereiktől, nem ismerik vér szerinti anyjukat, családjukat, születésük, korai éveik történetét, a róluk való lemondás körülményeit, okait, nem tudnak semmit genetikai örökségükről. Óhatatlan tehát, hogy mindezt a hiányt és tátongó űrt a fantázia segítségével próbálják pótolni, kitölteni. Igy aztán több olyan tárgy- és szelfreprezentációt hoznak létre, amelyek nem a valós tapasztalatokon, élményeken, hanem főleg a fantázián alapulnak. Ezeknek az örökbefogadás traumájához kapcsolódó reprezentációknak egy része - félelemteli, szorongáskeltő és alkalmazkodást veszélyeztető volta miatt - disszociálódik, és a tudattalanba száműzetik Ezeket a tudattalanba süllyedt fantáziaképeket gyakran nevezi a szakirodalom " fantomoknak", " szellemeknek", akik egy egész alternatív " árnyék szereposztást" hozhatnak létre, végigkísérve az örökbefogadottak életét. Tanulmányomban, szimbolikusan szólva, a következő kérdésekre szeretnék választ adni: Milyen jellemző " árnyékszereplőkkel" találkozhatunk felnőtt örökbefogadottak reprezentációs világában? Milyen eseményelv helyzetelv " végszavak" hatására kelnek életre, robbannak be a "színpadra " és veszik át a szerepet? Hogyan szólnak bele, és hogyan színezik, formálják át, néha rombolják szét vagy éppen segítik a tudatos szinten folyó " előadást", azaz az örökbefogadottak mindennapi életét. Egy terápiás esetből kiragadott részletek segítségével szeretném bemutatni, hogy módosult tudatállapotban végzett terápia során milyen módszerrel tudjuk ezeket a "szereplőket" az árnyékvilágból a felszínre hozni, majd megismerkedve velük - eredetükkel, eddig rejtett céljaikkal, és ambícióikkal -, immár tudatosan bevonni őket az " előadásba". Vagyis azt, hogyan tudjuk ezeket a leszakadt szelfrészeket integrálni, egy egységesebb szelf részévé tenni.  Kulcsszavak: örökbefogadás, szelfrészek, "árnyékszereplők", KIP - ego state terápia