Az igencsak közkedveltnek számító és a legnépesebb tömegbázist maga mögött tudó, valamint az egyik legnagyobb költségvetéssel dolgozó sportágban, a labdarúgásban vizsgáltuk a tiltott teljesítményfokozás előfordulási gyakoriságát. A WADA 2015-ös adatai és az UEFA által nyilvánosságra hozott, a 2016-os Labdarúgó Európa-bajnokság doppingellenőrzéseinek eredményei alapján a futball az átlagnál kevésbé érintett sportágnak mutatkozik. Az adatok alapján a tiltott szerek közül az anabolikus szteroidok és a stimulánsok elterjedtsége a legnagyobb, utóbbi a többi sportág átlagát is jelentősen meghaladja. Feltételezéseink szerint azonban magas számban jelen lehetnek felderítetlen vagy nem bizonyítható esetek, melyek elsősorban nem a könnyen kimutatható, hagyományos szerek használatából adódnak. A laboratóriumi vizsgálatok sikertelenségének hátterében ezen anyagok analitikai módszerei és farmakokinetkai tulajdonságai játszanak szerepet. A mintavételek időzítése, az analitikai háttér fejlesztése, valamint a vizsgálati eredmények kiértékelési irányelveinek rendszeres felülvizsgálata javíthat a doppingellenőrzések találati arányán.  Kulcsszavak: labdarúgás, dopping, WADA statisztika, laboratóriumi analízis