Az andrológiai vizsgálat egyik alappillére a spermaanalízis. Amellett, hogy értelmezése számos változáson ment át az elmúlt évtizedekben, napjainkban egyre több adat világít rá, hogy a nemzőképesség megállapítására önmagában kevésbé alkalmas. Szükségessé vált a sikeres fertilizációval és születési aránnyal jobban korreláló diagnosztikai módszer kutatása, fejlesztése. Ennek a törekvésnek köszönhető, hogy egyre szélesebb körben kerül alkalmazásra a hímivarsejtek DNS-töredezettségének vizsgálata az andrológiai gyakorlatban. Erre több ismert módszer is rendelkezésre áll, mint a Comet, a Halosperm teszt, az SCSA (Sperm Chromatin Sructure Assay), valamint a TUNEL. A Halo és az SCSA teszt indirekt, a Comet és a TUNEL direkt módon mutatja ki az örökítőanyag töredezettségét. Az egyértelmű irányelvek megfogalmazását gátolja, hogy az egyes módszerek kivitelezése, kiértékelése különbözik, továbbá a publikált metaanalízisek a vizsgált populáció heterogenitása miatt sem tudtak megfelelő statisztikai erősségű következtetésekkel szolgálni. Az eddigi eredmények alapján azonban a DNS-töredezettség mérése megfelelő szelekcióval és részletes andrológiai kivizsgálás részeként segíthet arra rávilágítani, hogy a spontán fogantatás vagy asszisztált reprodukció során fellépő korai magzati veszteségek hátterében a férfioldalon kell-e keresni az okot, valamint érdemes-e antioxidáns kezelést, varicokeleműtétet vagy netán sebészi spermiumnyerést végezni a jobb minőségű hímivarsejtek nyerése céljából.  Kulcsszavak: férfiinfertilitás, asszisztált reprodukció, spermium, DNS-töredezettség