A bétareceptor-blokkoló terápia a kardiovaszkuláris kontinuum egyik legfontosabb gyógyszercsoportját képezi, talán a legszélesebb indikációs területtel. Felmerült, hogy alkalmazásuk kedvezőtlenül befolyásolja a szénhidrát- és lipidanyagcserét, és asztmás COPD-s betegeknek sem adható. Bizonyított, hogy ezek a káros tendenciák szoros összefüggést mutatnak a béta-2-receptor-blokkolással. A jelentős béta-1-receptor-szelektivitással bíró béta-blokkolókra ez nem vonatkozik. Alkalmazásuk megkerülhetetlen, és kiemelkedő jelentőségű az egyre nagyobb számban jelentkező elhízott és/vagy cukorbeteg kardiális megbetegedéseinek kezelése során.