A vese és a vérnyomás kapcsolata bonyolult, kétirányú, és magában foglalja a szimpatikus aktivitás, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS), az endotelin-, a katecholamin-, a nitrogénmonoxid -(NO-) és a renalázszintézis működészavarait. A vese szerepe a vérnyomás szabályozásában kiemelten fontos, ahogy azt már évtizedekkel korábban igazolták humán megfigyelésekkel is. A vese parenchymás betegségei legtöbbször a vérnyomás emelkedéséhez vezetnek, ez a leggyakoribb másodlagos hypertoniaforma. A hypertoniás beteg kivizsgálásának ki kell terjednie a vese morfológiai és funkcionális vizsgálataira. A veseartéria szűkülete szintén hypertoniát okoz. A szűkület fiatal egyénekben leggyakrabban a veseartériák fibromuscularis dysplasiájának, idősekben általában az artériák egy- vagy kétoldali atheroscleroticus folyamatának következménye. Fibromuscularis betegségben a revascularisatio gyógyuláshoz vezethet, míg atheroscleroticus szűkület esetén általában a konzervatív kezelés az elsődleges. A hypertonia konzervatív kezelésének irányelvei az etiológiától függetlenül egységesek mind a nem gyógyszeres, mind a gyógyszeres kezelés tekintetében. A célvérnyomás <130/80 Hgmm, napi 1 g-ot meghaladó proteinuria esetén <125/75 Hgmm, amely általában RAAS-gátlót is magában foglaló gyógyszer-kombinációval érhető el.  Kulcsszavak: hypertonia, nephropathia, renoparenchymás, renovascularis, kezelés