A tüdő neuroendokrin tumorainak heterogén csoportja megegyezés szerint négy fő típusba sorolható: típusos karcinoid (TC), atípusos karcinoid (AC), nagysejtes neuroendokrin karcinóma (LCNEC), valamint kissejtes karcinóma (SCLC). A besorolás alapja a sebészi reszekciós minták elemzése, mely az alapvető morfológiai jegyeken túl figyelembe veszi a 2 mm2-nyi területen számolt osztódásokat, a nekrózis jelenlétét vagy hiányát. Prognózis szerint a típusos karcinoid alacsony, az atípusos karcinoid intermedier, a kissejtes karcinóma és a nagysejtes neuroendokrin karcinóma magas grádusú, kifejezetten rossz prognózisú daganatok. A morfológiai diagnózist pontosítja a neuroendokrin immunhisztokémiai markerek használata. A szövettani diagnózis alapján a klinikai prognózis nem minden esetben egyértelmű. A Ki-67 meghatározása közelebb vihet a valós biológiai viselkedéshez. A diagnózis felállításához ma is az esetek több mint 2/3-ában kis minta (core-biopszia, bronhoszkópos biopszia, citológiai kenet) áll rendelkezésre. A reszekciós preparátumokra kidolgozott diagnosztikus algoritmusok csak korlátozottan alkalmazhatók ezekre a mintákra. Nem egy esetben a szövettani technikák széles tárházát kell alkalmazni a minta feldolgozása során, és még így is csak közelítő eredmény születik. A klinikus számára a mintákból nyerhető lehetséges információ ismerete segíthet a diagnosztikus és terápiás terv felállításában. Kulcsszavak: neuroendokrin tumorok, tüdő, core-biopszia, bronhoszkópia, citológia