Az iparilag fejlett országokban továbbra is az artériás és vénás tromboembólia (miokardiális infarktus, stroke, tüdőembólia) a vezető halálok. A közelmúltig az artériás és vénás trombózist két teljesen különböző entitásnak tekintettük. Az utóbbi évek kutatási eredményei azonban az artériás és vénás trombózis közötti kapcsolatról számolnak be, különösen az idiopátiás trombózisok esetében. A véralvadási rendszer és a vérlemezkék aktivációja mind a vénás, mind az artériás trombogenezisben részt vesz. Az érrendszer artériás oldalát érintő megbetegedések (iszkémiás szívbetegség, miokardiális infarktus, stroke stb.) alapja - az ateroszklerózis, amelyet lassú gyulladásos folyamatnak tekintünk. Ez a lassú gyulladás valószínűleg az artériás és vénás tromboembóliás betegségek alapvető közös etiopatogenetikai mechanizmusa, amelyen keresztül különböző kockázati tényezők trombusképződést váltanak ki a vénás és artériás oldalon egyaránt. Az ateroszklerózis klasszikus kockázati tényezői, mint a dyslipidaemia, a magas koleszterinszint és a vénás tromboembólia között pozitív összefüggésről számoltak be. Magas koleszterinszint esetén fokozott trombingeneráció, endothel-diszfunkcióra utaló eltérésék és fokozott vérlemezkeaktiváció figyelhető meg. A statinok kedvező hatása az aterotrombotikus események primer és szekunder prevenciójában évtizedek óta jól ismert. Az utóbbi évek kutatásainak eredménye alapján a statinok jelentősen csökkenthetik-csökkentik a vénás tromboembóliák kockázatát is, legvalószínűbben a koleszterinszint-csökkentéstől független, a szerek pleiotrop, gyulladáscsökkentő hatásával kapcsolatos mechanizmusokon keresztül. Az eredmények azonban nem egyértelműek. További vizsgálatok szükségesek azoknak a betegeknek az azonosítására, akik előnyösen részesülhetnek statinkezelésben az aterotrombózis mellett, a vénás tromboembóliás megbetegedések megelőzésére.