A non-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) hatásukat a ciklooxigenáz (COX) enzim gátlásán keresztül fejtik ki, gátolják a gyulladásos folyamatban kulcsfontosságú szerepet játszó prosztanoidok (prosztaglandinok, prosztaciklin, tromboxán) képződését. Alkalmazásukat limitálhatják nemkívánatos gastrointestinalis (GI) és cardiovascularis (CV) mellékhatásaik. A COX1/COX2 enzim gátlás mértékétől függően megkülönböztetünk nem szelektív, szelektív és specifikus COX2 gátlókat. A közelmúltig a nem szelektív szereknek inkább GI, a COX2-szelektíveknek inkább CV mellékhatásokat tulajdonították, ezért volt lényeges az előbbi csoportosítás. Mostanra azonban ez az álláspont megdőlt, és kiderült, hogy a helyzet ennél jóval összetettebb. Az alapelv változatlan: körültekíntően, a beteg egyéni rizikótényezőinek figyelembevételével megválasztott, a legkisebb hatásos dózisban, a lehető legrövidebb ideig alkalmazott hatóanyagú NSAID, a megfelelő indikációban kifejezett gyulladáscsökkentést és fájdalomcsillapítást nyújt.