A társadalom egyre növekvő átlagéletkora az Alzheimer-kór előfordulását jelentősen fokozza. Mindez a társadalmi és gazdasági terhek nagymértékű növekedésével társul, ami sürgős cselekvésre invitál az egészségügy területén is, mind a diagnosztika, mind a terápia részéről. A dementia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, amelynek jellegzetes kórszövettani eltérései jól ismertek. A funkcionális eltérések kimutatása a kórkép korai diagnosztikáját eredményezi, ami évekkel megelőzi a morfológiai eltéréseket. Az anyagcsere-változások kimutatásában, a molekuláris pozitronemissziós tomográfia fontos szerepet játszik. A glükózmetabolikus mintázat az egyes klinikai formáknál jellegzetes mintázati eltéréseket mutat. A ß-amiloid fehérjéhez kötődő számos radiofarmakon közül kiemelendő a kutatásban széles körben alkalmazott [11C]Pittsburgh compound B, valamint a diagnosztikában széleskörűen elfogadott [18F]florbetapir. A közelmúltban jelentek meg a tau fehérje alkotta neurofibrillaris kötegeket megjelenítő trészerek, és azóta is folyamatosan fejlődő, újabb radiofarmakonok jelennek meg. Ezek a trészerek fontos szerepet játszanak a kutatásban és a diagnosztikában egyaránt.  Kulcsszavak: Alzheimer-kór, pozitronemissziós tomográfia, fluoro-dezoxi-glükóz, amiloid-, tauképalkotás