Bakteriális vaginózisban a normál hüvelyflóra egyensúlya felborul, a Lactobacillusok dominanciája helyett anaerob és fakultatív aerob baktériumok szaporodnak el, jellemző a baktériumok számának és a speciesek számának (diverzitás) növekedése is. Molekuláris biológiai technikák a bakteriális vaginózis hátterében számos kórokozót azonosítottak. Korábban csak a Gardnerella vaginalis szerepét tartották fontosnak a kórképben, jelenleg már az Atopobium vaginae és Clostridiales rendbe tartozó baktériumok (úgynevezett BV-asszociált baktériumok, BVAB1, BVAB2) szerepét ugyancsak meghatározónak tartják. A diagnózishoz az Amsel-kritériumok közül legalább háromnak kell fennállnia, mint a homogén szürkésfehér fluor, lúgos irányba tolódott (4,5 feletti) hüvelyi pH, clue-sejtek a kenetben, pozitív aminteszt. A bakteriális vaginózis számos szövődményhez vezethet, mint szülés- vagy abortusz utáni endometritis, spontán vetélés, koraszülés. Per os vagy lokális metronidazol vagy clindamycin a leggyakrabban alkalmazott kezelés, mindkettő antibiotikummal szemben emelkedő rezisztenciát figyeltek meg. Hatékony alternatíva a lokálisan alkalmazható dekvalínium-klorid, amely kifejezetten széles spektrummal rendelkezik, jól tolerálható, és terhességben is alkalmazható.  Kulcsszavak: Bakteriális vaginózis, Antibiotikum rezisztencia, Dekvalínium-klorid A Valeant Pharma Magyarország Kft. támogatásával.