A 2-es típusú diabetes - természetes kórlefolyásából adódóan - előrehaladó, progresszív jellegű, idült megbetegedés. Ezzel a ténnyel áll összefüggésben az, hogy az antihyperglykaemiás kezelés során a terápiában fokozatosan előre kell lépni a megkívánt glykaemiás kontroll biztosítása érdekében. A kezdeti életmód-terápia után rövidesen metformin indítandó, majd a monoterápia után kettős, olykor hármas kombinációs kezelés, végül injektábilis készítmény - régebben kizárólag inzulin - adása válhat szükségessé. A szakmai irányelvek egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy a kezelés intenzifikálása, eszkalációja, a kombinációs terápiák fokozatos, lépcsőzetes bevezetése alapvető szükségszerűség a betegek gondozása során. Az utóbbi években kiderült, hogy 2-es típusú diabetesben helye van az antidiabetikus terápiában való visszafelé lépésnek, összetettebb kezelési formák helyett egyszerűbb terápiák választásának is. Ez a terápiás deeszkaláció, amely 2-es típusú diabetesben az alábbi esetekben valósítható meg: 1) bariátriai sebészeti beavatkozások után; 2) bármi okból bekövetkező jelentős testsúlyvesztés kapcsán; 3) régebben teljes körű inzulinterápiára állított 2-es típusú betegek esetében, akiknél elmaradt az inzulinterápia indokoltságának revíziója; 4) fokozatosan kialakuló vesefunkció-romlás esetén; 5) előrehaladó magas életkorban, komorbiditások megjelenésekor; 6) a beteg szociális helyzetének romlásakor. A közlemény a 2-es típusú diabetesben olykor szükségessé váló terápiás deeszkalációval kapcsolatos irodalmi adatokat és a hazai szerény tapasztalatokat tekinti át.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes, antihyperglykaemiás kezelés, antidiabetikumok, glykaemiás kontroll, terápiás deeszkaláció