2005 és 2015 között 569 felső végtagi perifériás érsérült kórlapját dolgoztuk fel. Célunk a sérüléseket befolyásoló tényezők, a prehospitalis és hospitalis ellátás sajátosságainak feltérképezésén keresztül a hiányosságok kimutatása. Vizsgálataink során a beszállított betegek esetében többször találkoztunk szakszerűtlen vérzéscsillapítással, amelynek következményeként egy-egy perifériás érsérülésnél is transzfúziót kellett alkalmazni (gondolnunk kell a beavatkozás szövődményeire). A prehospitalis ellátás során elengedhetetlen a szakszerűség, precizitás, amely több mint 100 éves múltra tekint vissza. A mentőktől, illetve az első ellátóktól ma is elvárható, hogy a helyszínen egyszerű módszerekkel, például vénás vérzés esetén felpolcolással, artériás vérzés esetén a nyomáspontok felkeresésével, illetve vérnyomásmérő mandzsettájának felhasználásával csillapítsák a vérzést. Nagy vérzések esetén rendszerint nincs a helyszínen azonnali szaksegítség, gyakran a laikusoknak kell vérzést csillapítani, ezért nem mindegy, hogy a laikus elsősegélyt nyújtó, majd a mentőszolgálat szakemberei milyen lépéseket foganatosítanak. Figyelembe véve, hogy a XXI. században sem született jobb megoldás a helyszíni vérzéscsillapításban, mint a XIX-XX. században, a korábban használt módszerek szakszerű alkalmazása napjainkban is kiemelt fontossággal bírnak. A határozott, gyors felismerés és az azonnali beavatkozás - különösen artériás vérzések esetében - életmentő lehet. A fentiekben leírt bonyolult témakörrel kapcsolatos jelenlegi ismereteinket és a hatékony vérzéscsillapítás alapjait foglaljuk össze a következőkben.