1949-ben John Cade ausztrál pszichiáter mániás betegek sikeres lítiumkezeléséről számolt be. Az ezt követő évtizedekben a bipoláris affektív betegek kezelésében a lítium alapvető gyógyszerré vált. Már ekkor is ismert volt, hogy terápiás indexe szűk, a hatékony kezeléshez szükséges, terápiás szérum szintje közel van a toxikus szinthez. Emiatt alkalmazása körültekintést, alapos szomatikus kivizsgálást igényel, beállításakor és a kezelés folyamán végig rendszeres szérum szint ellenőrzés szükséges. A toxikus tünetek okozó szérum szint kialakulását túladagolás és olyan állapotok, betegségek vagy gyógyszerek idézhetik elő, melyek folyadék vagy nátrium vesztéssel vagy a lítium vesén keresztüli csökkent kiválasztásával járnak. Bár az utóbbi évtizedekben a bipoláris betegek profilaktikus és fázis kezelése számos új gyógyszerrel bővült, ezért a lítium kezelésben részesülők aránya csökkent, a bipoláris beteg egy jelentős hányada még lítium terápiában részesül. A szerző három, az utóbbi években, kórházunkban vizsgált illetve kezelt, lítium intoxikált beteg esetén keresztül tárgyalja a lítiummérgezés típusait, tüneteit, diagnózisát és kezelését. Az ismertetett esetek és a szakirodalom alapján megállapítható, hogy a megelőzés a betegek, a hozzátartozók valamint társszakmák edukációját igényli, a diagnózis felállítása és a beteg eredményes kezelése a szakmák szoros kooperációban valósítható meg.  Kulcsszavak: lítiumintoxikáció, lítiumintoxikáció típusai, lítiumintoxikáció tünetei, lítiumintoxikáció diagnózisa, lítiumintoxikáció kezelése