A kardiológiai rehabilitáció az 1930-40-es évektől segíti a szívbetegek visszailleszkedését a társadalomba. Azóta változik, megújul, válaszol az őt ért kihívásokra. A változások több okból fakadnak: változik a rehabilitációba bevont betegek összetétele és a betegségek ellátása (gondoljunk csak a szívinfarktus ellátásban bekövetkezett hatalmas változásokra) Újabb terápiák következtében újabb betegcsoportok kerülnek ellátásra (hogy csak az utóbbi két évtizedre utaljak: pacemakerek, beültethető ritmusszabályozó eszközök új generációi jelentek meg, valamint a katéteres billentyű beültetés, bal kamra működését segítő eszközök használata is elterjedt). Változik a mozgáskezelés. Nagy hangsúly esik a napi fizikai aktivitás emelésére, míg az inaktivitást önálló rizikófaktorként definiáljuk. Az edzés biztonságosságán felbátorodva, jobb eredményeket keresve, mozgás élettani ismeretekkel felvértezve magasabb intenzitások felé mozdultunk el a dinamikus tréning alkalmazásával. Szélesedett a rezisztencia edzés alkalmazásának lehetősége. Új, szelektívebb tréninglehetőségek (pl. vázizmok elektromos stimulálása, illetve az inspirációs tréning kerültek be a szívelégtelenség ellátásába. Munkánkat a mozgáskezelésben is sok új eszköz, lehetőség segíti. Emellett változóban van a rehabilitáció alkalmazásának körülményrendszere is; az intézményi fekvőbeteg és ambuláns formákon túl terjed az otthoni és tele-rehabilitáció is. E változásokat foglalja össze röviden a közlemény.  Kulcsszavak: kardiológiai rehabilitáció, fizikai aktivitás, tréning